Járjatok a világosságban!
2019. május 03. írta: hollócsillag

Járjatok a világosságban!

János 12,34-36

sarga_virag.JPG34 A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? 35 Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. (János 12,34-36)

Járjatok a világosságban!

Ezt mondta Jézus, amikor a földön járt, és tanította az embereket. És a tanítványai a világosságban jártak.

De mit is jelent ez a világosság?

A világosság – Isten. Jézus tanítványai, míg vele voltak, Isten jelenlétében jártak.

A világosság jelenti azt a nyíltságot, amikor nem félünk, hogy lelepleződnek titokban elkövetett tetteink. Vagy ha lelepleződnek, akkor az derül ki, hogy titokban imádkoztunk, titokban adakoztunk, titokban szerettük embertársainkat. A világosság tehát közvetve azt is jelenti, hogy szeretjük embertársainkat, gondolattal, szóval és tettel. El nem szalasztott alkalmakkal. Jézus így szeretett minket egész földi szolgálata idején. Tisztán.

A világosság Isten gyógyító jelenléte. A világosság Jézusnak az az ereje, amivel leprásokat tisztított meg, bénákat állított talpra, bűnösöket vett rá megtérésre. Az a világosság, amiből az egész természet merít és életet kap.

A világosság Isten Szentlelkének ereje, aki kiűz mindenféle tisztátalan, démoni lelket. A Szentlélek az, aki a sötétség erőit távol tartja. A Szentlélek pedig Jézus jelenlétében megtisztította a gadarai megszállottat, és a többi embert, akiket démoni lelkek gyötörtek. Jézus egyszerű szavára: menj ki belőle!

Jézus világosságként járt tanítványai körében, és így rájuk is vetült némi fény abban a kitüntetett, kiváltságos időszakban. Hálával, tisztelettel, Istennek járó magasztalással emlékeznek vissza az apostolok erre az időszakra. Bizonyságot tettek róla az egész világon, és megírták a Szentírásban. Levelekben, evangéliumokban.

Járjatok a világosságban! – mondja Jézus, és az apostolok a világosság fiaivá lettek. Szentek a mi szemünkben is. Bár érte őket kísértés, üldöztetések, vértanúhalál, de mégis ellen tudtak állni, nem kerítette őket hatalmába a sötétség. Ma is világítanak nekünk mécsesként. Isten Igéjévé lett az ő életük is Jézus Krisztus világosságában.

 

Jézus pedig elrejtőzött a sokaság elől. És ehhez a sokasághoz hozzászámíthatjuk magunkat is.

Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Mi, a sokaság, a korabeli és a kései sokaság, szeretnénk a Krisztus védelme alatt élni. Szeretnénk, ha odamehetnénk hozzá ma is, és feltehetnénk neki kérdéseinket. Segítségül hívhatnánk sokféle harcainkban.

A hívő ember, azt hiszem, némi gőggel szemléli ezt a hitetlen, kötekedő tömeget. Van ennek hagyománya, hogy így magyarázzuk egyházi körökben. Szeretjük János evangéliumának értetlenkedő szereplőit az egyházon kívüli tömegekkel azonosítani, hogy mi megerősödhessünk hívő identitásunkban: bezzeg én nem vagyok olyan, mint ezek!

Pedig, ha egy pillanatra leülnénk ezeknek a kételkedőknek az asztalához, és megszólítanánk őket, mindjárt kétségbeesnénk mi is. Mi is azt hallottuk, hogy a Krisztus örökre megmarad. A törvényből. Sőt, a teljes Szentírásból. Máté, Lukács evangéliumából. Azt hallottuk, hogy feltámadt, és megjelent a tanítványoknak. Most itt vagyunk, szeretnénk az Ő világosságában járni, hogy ránk is vetüljön legalább az árnyéka, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessük, de ő felemeltetett, és elrejtőzött előlünk.

Igen, nem csak a tudatlan sokaság elől, hanem előlünk, hívő emberek elől, az Ő egyháza elől is. Hogyan járhatnánk az Ő világosságában, hogy a kísértések, a bűn, a betegség, a halál le ne győzzön minket, ha Ő valahol fenn, a mennyben van, mi pedig itt, a földön?

 

Bizony, a sokaság legbelsőbb sűrűjében állunk, és velük együtt kiáltunk: mi azt hallottuk a törvényből, hogy Krisztus örökre megmarad. Hogyan járhatnánk úgy az Ő világosságában, ha Ő felemeltetett?

Sőt, egyesek közöttünk „felemeltetés” alatt egyszerűen az Ő kereszthalálát értik. A világtörténelem legsötétebb óráját. Hogyan járhatnánk a kereszt világosságában, amikor az csak halált, kárhozatot és sötétséget áraszt?

 

Higgyetek a világosságban! – mondja Jézus. Abban, hogy a világosság, ami arcunkat, vállunkat, kezünket megérinti, átmelegíti, az Isten Igéje, Jézus Krisztus gondolatai, szavai és tettei. És ezeken keresztül Ő maga. Amikor a keresztre emlékezünk, és sűrű sötétség borul lelkünkre az Ő halálát látva, olyankor az Ő parancsolata szerint tenyerünkbe simul egy darabka kenyér az Úrvacsorából: „ez az én testem, amely érted megtöretett”, ajkunk szent csókot ad a bor egy cseppjének, ami ezt hordozza: „ez az én vérem, amely érted kiontatott”. A legnagyobb sötétség világossággá lett a számodra, hogy el ne vesszél, hanem örök életed legyen.

És hirtelen megértjük, hogy ma is lehetséges a parancs: járjatok a világosságban! Mert Jézus valóban feltámadt, felment a mennybe, és Szent Lelkét küldi hozzánk, pártfogóul, vigasztalóul, hogy mindig velünk legyen a világosság.

És amikor a Szentlélek velünk van, hirtelen a Szentírás minden Igéje világossággá válik a számunkra.

Közel hozza Isten jelenlétét egyszerű szavaival. Megállít Isten ítélő, perzselő világossága előtt. Vagy a kísértés forró kemencéjébe állít, hogy még jobban megerősítsen hitünkben. És mi csak azért nem hamvadunk el abban a pillanatban, mert Megváltó Urunk ott jár-kel velünk. Úgy, hogy aki lát minket, csaknem megszólal: nem három ember esett a tűzbe? „Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.” (Dán 3,25). A világosságban járunk!

A kibomló Ige közel hozza az örömöt, a hálát, a gyógyulást, a megtérést, a szeretetet, reményt, bizalmat és jó szándékot.

Megtisztít mindenféle sötétségtől, hogy hatalmába ne kerítsen minket, és a világosság fiai lehessünk. Mostantól fogva, minden pillanatban, egészen a halál ellenére is, a már most elkezdődött örök életünkben.

 

Járjunk így a világosságban! Fogadjuk el Urunk szent vacsoráját, engedjük Igéjét, hogy megelevenedjen életünkben, hogy mi is az Ő élő Igéjévé lehessünk ebben a világban. Fogadjuk be Szentlelkét, Jézus Krisztust magát, aki, bár elrejtőzött a mennyei magasságban, mégis megjelenik nekünk, aki a mi Urunk, Megváltónk, Királyunk, Istenünk. Egyetlen világosságunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr6614803214
Nincsenek hozzászólások.