Böjt - 37. nap.
2019. április 17. írta: hollócsillag

Böjt - 37. nap.

János 18,33-40

2019. április 17.

33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? 34 Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? 35 Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? 36 Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. 37 Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38 Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. 39 Szokás nálatok, hogy szabadon bocsássak egy foglyot a páska ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? 40 Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt. (János 18,33-40)

Mi az igazság?

A megoldás.

Ítéletet kell hozniuk a Nagytanácsban, mert Jézus felborította a régi rendet, és átmeneti állapotot, rendezetlenséget, zavart keltett. Mi a megoldás? Jézust elismerik Istennek, leborulnak előtte, és megújul Isten népe, Isten egyháza, egy boldog üdvkorszak következik a világra: a rend helyreáll úgy, hogy a főpapok, farizeusok, írástudók adják fel álláspontjukat, és Jézusnak adnak igazat. Vagy az a megoldás, hogy ők maradnak a helyükön, és Jézust ítélik el. Akkor is „helyreáll a rend”, legalábbis látszólag. Ha az üdvösségről, Istenről megfeledkezünk.

Ugyanez a kérdés Pilátusnál: Mi a megoldás? Visszaküldeni ezt az embert a zsidókhoz, oldják meg ők? Engedni a zsidóknak, és egyszerű eszközként teljesíteni akaratukat, kivégezni Jézust? „Megőrizni a békét és harmóniát helytartó és a leigázott nép vezetői közt”.

Megőrizni a békét… A törvény ügyes kifacsarásával. Kell lennie a törvénynek olyan alkalmazási módja, amelyik segítségével kivégezhető ez az ember – hogy konfliktusmentes legyen az uralkodás.

A megoldás része, ha részben felderítjük, kivizsgáljuk a tényeket. Ezt a törvény lehetővé teszi, és megköveteli. Ezzel talán közelebb kerülhet Pilátus a helyzet békés rendezéséhez.

Te vagy a zsidók királya?” – kérdezi. Lényeges kérdés ez, ha rendezni akarjuk a konfliktust. Az egyetlen lényeges kérdés. Ha a zsidók királya áll előtte, akkor feladata van vele, akkor törvény szerint ki lehet végezni, akkor kész az üzlet. Ha nem, akkor szó sincs lázadásról, trónkövetelésről.

Jézus akár azt is mondhatná, hogy igen, én vagyok. És közben arra sok Igére gondolhatna, amely évezredek óta tanítja a zsidó népet, hogy nincs királyuk, mint a többi népnek, hanem Isten maga az ő Királyuk, aki személyesen van jelen közöttük, kormányozza, vezeti, ítéli őket és megoltalmazza őket.

Zsidók királya? – Valójában ez a cím nem is létezik. Messiás van, „Felkent”, Krisztus. Pilátus, lépj ki a formális szerepedből, ne azt nézd, milyen aktákat tettek eléd, hanem nézz fel, kit látsz? Látod-e Isten Fiát, aki eljön majd a felhőkön ítélni élőket és holtakat? Látod-e nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség, az egész világ Királyát, a te Királyodat?

Mi a megoldás? – A Megváltó a megoldás! Csak fel kéne nézni, őszintén, hittel!

Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én?” – Valahol jól érzett rá, „zsidóvá” kellett volna válnia, olyan értelemben hogy Ábrahám, Izsák és Jákób Istenében kellett volna abban a pillanatban hinnie, és meglátnia az egy igaz Istent, amint ott áll előtte megkötözve.

Túl idegenül hatott ez Pilátusnak, túl mélyen hasított volna bele ez a megoldás. Megpróbálta hát másképp. Úgy, ahogy nem érinti őt olyan mélyen. Felülről, bírói pozícióból.

„Mit tettél?” – És Jézus tulajdonképpen azt válaszolja, hogy semmit. De ez a „semmi” beszédesebb minden cselekedetnél. Csak annak van ereje ellenállni a harc, a védekezés kísértésének, akinek a mennyben van a kincse. Ez az igazság. Pilátus, nézd, a probléma, amit te meg akarsz oldani, bonyolultabb annál, mint amire rálátásod van. Nem számoltál a mennyei világgal, csak a földivel. Nem látod a legfontosabb összefüggéseket, és így akarsz ítélkezni?

Aki látja Isten Igéjének láthatatlan szálait, összefüggéseit, az nem csak bűnt nem talál Jézusban, hanem engedi, hogy Jézus találjon bűnt benne. Mi az igazság? Az, hogy egy nyomorult báb Pilátus a világ erői fogságában. Azt ítéli el, akiről „teljhatalmával” megállapította, hogy semmi bűnt nem talál benne, és azt engedi szabadon, akiről mindenki tudta, hogy rabló. Minden békességszeretetével, minden problémamegoldó képességével, konfliktusokat megoldó bölcsességével együtt az eredmény tragikus: pont ellentétes azzal, amit ő maga is igazságnak tart.

Mi az igazság? Egy horgony, ami nem engedi így elsodródni az ítéleteinket. Pillantás a valóságra, arra a Krisztusra, aki sokszor álruhában áll meg előttünk, és várja, hogy feltekintsünk „aktáinkból”, amit hipotézisek, híresztelések és hiszékenységünk állított össze. Feltekintsünk, és szemébe nézzünk, meglássuk benne az embert, a valóságot.

Mi a megoldás? Jézus Krisztus maga a megoldás, aki odaállt Pilátus elé, hogy örökre biztos ponttá, igazsággá legyen számunkra. Hogy többé ne legyen mérlegelés kérdése, hogy hitével nem ártalmas-e a társadalomra, vagy szabadon bocsátható-e a Krisztushoz tartozó, Krisztushoz hű ember.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr6814772044
Nincsenek hozzászólások.