Böjt - 36. nap.
2019. április 16. írta: hollócsillag

Böjt - 36. nap.

János 18,28-32

2019. április 16.

28 Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát. 29 Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? 30 Ezt válaszolták: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. 31 Pilátus erre ezt mondta nekik: Vegyétek át, és ti ítéljétek el a törvényetek szerint! A zsidók így feleltek: Nekünk senkit sincs jogunk megölni! 32 Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia. (János 18,28-32)

Pilátus „tisztátalan” volt a zsidók számára, mert pogány volt. Súlyos előítélet, mondhatnánk. Hány és hány pogány ember végzi naponta felelősségteljesen, szeretettel a feladatait, és annál jóval többet. Mert a pogány ember is ember, és jól esik adnia, jól esik, ha látja a másik embert, hogy meggyógyult, felüdült, megtanult valamit, sikerült kimenteni a halálos veszélyből. Tisztátalan az ilyen ember?

A hívő ember is elköveti a maga bűneit, sokszor hitével takarózva még a pogánynál nagyobb bűnöket is elkövet, ő mégis tiszta?

Milyen sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, és nem mertem rá azt mondani, hogy de igen! Van különbség! Akik hisznek, azoknak lelkéből élő víz – az élet vizének folyamai áradnak. Nem mertem kimondani, hogy akik hisznek, azoknak kifogyhatatlan forrásaik vannak.

Mégis, lehet benne valami. Minden kifogyhatatlan jó mögött ott áll egy ember, akiben ott munkál Isten Szent Lelke, aki Krisztusra mutat. Nagypéntekre és Húsvétra. Megaláztatásra és megdicsőülésre. Néha kimondottan, néha pedig csak olyan mélyen, ahogy a természetbe is bele van írva Isten kezének írásával, ahogy a tél után tavasz következik, ahogy van ereje minden tavasszal kinyílni a virágoknak.

Van, létezik a szentség, az Isten színe előtt megélt tisztaság. Létezik az a tisztaság, amikor megfürdünk Isten kegyelmében, és tehetjük azt, ami élteti a világot, mert mindenre van erőnk – abban a Krisztusban, akit egyre inkább megismerünk.

 

De ez a szentség nem olyan, mint a főpapok és segédeik „tisztasága”. Az igazi szentség nem delegál mocskos feladatokat tisztátalannak tartott emberekre. „Istennek nincs szüksége lábtörlőkre. Neki tiszta a lába.” Ahogy a Tízparancsolatban olvassuk, ami szombatnapra érvényes, érvényes a többi parancsolatra is. Nem csak dolgoznia nem szabad az ember fiának, lányának, szolgájának, állatának és a kapuin belül lakó jövevénynek, hanem embert sem szabad ölnie, paráználkodnia sem szabad, lopnia, rágalmaznia és irigykednie sem szabad.

Amivel megbízunk másokat, amit másokra hárítunk, abban mi magunk vagyunk felelősek Isten előtt.

Jöjj, Urunk, Jézus, lépj be a mi tisztátalan házainkba, munkahelyeinkre, és szentelj meg minket egészen, hogy semmi se maradjon, amiben rá volnánk szorulva, rá volnánk kényszerítve olyan megoldásokra, ami előtted nem kedves. Add, hogy mindig olyan tiszták lehessünk, mintha ünnepre szenteltük volna meg magunkat. Hiszen Téged várunk, a legnagyobb ünnepet, ami a világot érheti. Életünk minden pillanatában, készenlétben, mint őrök a reggelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr7214766692
Nincsenek hozzászólások.