Böjt - 35. nap.
2019. április 15. írta: hollócsillag

Böjt - 35. nap.

János 18,19-27

2019. április 15.

19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. 22 Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? 23 Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? 24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. 26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? 27 Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. (János 18,19-27)

Két „tanítás”.

Az egyik, az őr ütése. A másik, a kakas szava.

Érezzük át mélyen azt a közösséget, ahol vagyunk, ahol akaratunkat érvényesítjük, ahol gondolatokat, igazságokat osztunk meg egymással. Ahol rendet akarunk teremteni. Ha elfogynak a szavaink, ha tehetetlenné válunk, mi az utolsó érvünk?

Ordítozás, ütés, nyers erő? Megfélemlítés?

Vagy a Teremtő, mindenütt Jelenvaló, Mindenható Isten jele és csodája, ami személyesen minket szólít meg, sokszor nevünkön, és azt mondja: enyém vagy, szeretlek! Egy „kakasszó”, amely emlékeztet az Úr kimondott szavára: te megtagadsz engem, de én nem tagadlak meg téged!

Mi az utolsó érvünk, amikor céljainkért küzdünk, amikor embereket veszünk célba?

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr8714764590
Nincsenek hozzászólások.