Böjt - 34. nap.
2019. április 13. írta: hollócsillag

Böjt - 34. nap.

János 18,12-18

2019. április 13.

12 A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték. 13 Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; 16 Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. 17 Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. 18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. (János 18,12-18)

Az emberi kapcsolatok sokat érnek. Lám, Kajafás jól házasodott, és megörökölte Annástól a főpapi hivatalt. János, az evangélium szerzője, ez a „másik tanítvány”. Neki is jó kapcsolatai voltak, ezért bemehetett a főpap palotájába. Mit nem adnak emberek azért, hogy egy-egy palota, ház, intézmény ajtaján beléphessenek, és ne legyenek onnét kitiltva. A bennfentesség fontos helyet foglal el az ember életcéljai között. Péter pedig ismerte Jánost, ezért János elintézte, hogy Péter is bemehessen a palotába.

Ott állnak, és egy tűznél melegednek. Szimbolikus ez a tűz. Ahogy nem akárkivel eszik az ember egy asztalnál, úgy volt ez régen a tűzzel is: nem akárki tüzénél melegszik az ember. Közösség ez, és Pétert sem hagyja érintetlenül ez a közösség.

A közösségért mindjárt adnia kell valamit saját lelkéből. Csak azok melegedhetnek ott, akik Jézust megtagadják. És Péter, észre sem veszi, ahogy hirtelen, reflexből rávágja: „Nem vagyok.” Nem ismerem Jézust – csak megállhassak itt, melegedni a tűznél, míg meglátom, mi lesz ezzel a fogollyal. Testileg még jelen van, még látja, ahogy Jézust vallatják, elítélik, de lélekben már kívül maradt, nem vesz részt az ügyben. Mert ő melegedni szeretne a főpap tüzénél.

Nézzünk most végig életünkön. Hány „tűz”, „forrás” van az életünkben, ami nélkül megfagynánk, szomjan halnánk, de amelyiktől, az a gyanúnk, egyből elesnénk tőle, ha megvallanánk őszintén: De igen! Jézus tanítványai közül való vagyok. És az is maradok, bármi történjen is!

Kirúgnának a munkahelyünkről? Összevesznénk legközelebbi családtagjainkkal? Szomszédaink, barátaink hagynának el? Talán még az egyházban is konfliktusaink támadnának, mert fel sem tételeztük addig, hogy van, aki úgy jár templomba, úgy vállal egyházi pozíciókat, hogy közben úgy gondolja, „ez a Jézus már kiment a divatból, ma már nem időszerű erről beszélni.” Csak az első hitvallásnál, amikor a Szentlélek először ábrázolja ki rajtunk a Krisztust, aki kikerülhetetlen döntésre hívja még a legegyháziasabbakat is.

Add, Urunk, hogy minden ilyen helyzetben a Te tüzed, a Szentlélek tüze mellett tegyünk hitvallást, mert semmi más nem tart meg minket. Ő az egyetlen, aki táplál, melegít, oltja a szomjunkat, és örök életre vezet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr6914761690
Nincsenek hozzászólások.