Böjt - 29. nap.
2019. április 08. írta: hollócsillag

Böjt - 29. nap.

János 16,23b-33

2019. április 8.

23b Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek. 29 Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31 Jézus így válaszolt: Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (János 16,23b-33)

Így szoktuk zárni imádságainkat: „Jézus Krisztus nevében hallgass meg minket!” Sokszor gondosan ügyelünk rá, hogy a mondat ott legyen az imakérés végén, mint hivatalos irat alján a pecsét-aláírás, nehogy az Isten visszadobja kérésünket. „Istenem, segíts át a vizsgán, gyógyítsd meg barátomat, adj sok pénzt. Jézus Krisztus nevében hallgass meg minket!” Így kell ezt mondani, különben Isten mérges lesz ránk, hogy nem szabályosan imádkoztunk.

Vagy valami egészen másról van itt szó… Templomot építünk Istenünknek, hatalmas katedrálist, színes ablakokkal, faragott kövekkel. Istennél van a templom terve, mi csak a munkások vagyunk, akik hordják a követ, faragják, csiszolják. Földönfutó nincstelenek, akiket úgy szedett össze Urunk az országút széléről, a városkapuból, hogy ne kolduljunk tovább, hanem csináljunk végre valami hasznosat. Nincs semmink. Se szerszámaink, se építőanyagunk.

De szabad kérnünk. Bármit kérhetünk, ami a tervhez szükséges, ami ahhoz a munkafolyamathoz szükséges, amibe Urunk beállított minket. És, mivel ő szeretne tökéleteset építeni, ezért megadja nekünk. Semmit sem sajnál abból, ami az Ő tervébe illik.

Jézus Krisztus nevében kérni, azt jelenti, hogy az Egyházat, az Ő testét építjük, mint élő kövek. És ha ehhez az építkezéshez van szükség valamire, azt Istenünk felismeri, anélkül, hogy formálisan odaillesztenénk az imádság végére a szabályos befejezést. Ha valami az Ő terve szerint van, akkor megadja nekünk, bármit kérünk Tőle. Így kérhette Pál apostol, hogy meg ne haljon a kígyómarás miatt, mert az Úr terve szerint Rómába kellett mennie evangéliumot hirdetni.

Ezért, mindig úgy imádkozunk, hogy Mennyei Atyánk, vezess minket a Te terved szerint, add, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus tagjai legyünk, hogy az Ő ügyéért mozduljunk. És, adj meg nekünk mindent, amire ehhez szükségünk van, mert üres kézzel, erőtlenül állunk előtted.

Jó érzés az Ő tervében, az Ő munkájában részt venni. De előfordul, hogy kiesünk belőle. Van úgy, hogy nem hisszük, hogy Jézus képes velünk kapcsolatot teremteni, hogy képes bármit is tenni értünk. Van úgy, hogy csak egy megkínzott, halott embernek látjuk Őt a kereszten, és attól rettegünk, hogy mi is csak hasonló sorsra fogunk jutni, ha Őt követjük.

Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok

Aztán ráeszmélünk hűtlenségünkre, és csak állunk, siratva életünk elvesztett értelmét. Magára hagytuk Jézust, magára hagytunk egy embert, aki Urunkért vállalt szenvedést. És mi ahelyett, hogy kiálltunk volna mellette, elítéltük őt. Van erre bocsánat? Létezhet erre bocsánat? Van újrakezdés?

Igen, van! Urunk erre is gondolt. Keményen beszél tanítványaival, nem kíméli őket az igazságtól, mert ebben a helyzetben ez az egyetlen vigasztalás.

Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem.

Urunk vállalta, hogy azok, akiket a legközelebb engedett szívéhez, akivel Asztalát megosztotta, elhagyják Őt. Ő el tudja hordozni ezt a szenvedést, ezt a vereséget, a megszégyenítést. Hogy bűnösnek mondják őt, még saját tanítványai is. Mert az Atya vele van.

Ezért nekünk is békességünk lehet, amikor keresztjére nézünk: az Atya vele van. És amikor mi is részesedünk kisebb-nagyobb keresztekből, akkor méginkább erőt ad ez a gondolat: Jézus Krisztus velünk van, hogy Istentől soha, egyetlen pillanatra se szakadhassunk el, bármilyen ítélet, bármilyen nyomorúság érne is minket.

Ezért van békességünk. Még ha a sok támadás miatt nyugtalanok is vagyunk, még ha szenvedünk is, legbelül, mélyen békességünk van Őbenne. Mi elhagyjuk Őt, de Ő soha el nem hagy minket.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr6414748001
Nincsenek hozzászólások.