Böjt - 26. nap.
2019. április 04. írta: hollócsillag

Böjt - 26. nap.

János 16,4b-11

2019. április 4.

Ezeket azért nem mondtam nektek kezdetben, mert veletek voltam. 5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? 6 Mivel azonban ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. 7 Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. (János 16,4b-11)

Egyszerű kérdés: „Hova mégy?” – De mennyi mindent jelenthet! A tanítványok érzik, hogy Jézust el fogják veszíteni. Talán meg is kérdezik tőle, „hova mégy?” De nem azért, mintha az érdekelné őket, hogy Neki mi lesz a sorsa, az útja, és végül hol fogja örök életét tölteni. Hanem inkább az van benne a kérdésben, hogy „Ne menj el!” Nélküled meghalunk. Mi lesz velünk nélküled? Olyanok leszünk megint, mint pásztor nélkül való juhok. Ha Te nem vagy velünk, darabokra szed a világ, és amit ez alatt a rövid idő alatt felépítettél, az nyomtalanul eltűnik. De ezt még csak fájlalni se fogjuk túl sokáig, mert amit bennünk felépítettél, az is nyomtalanul eltűnik, és a világ fejedelme fog győzni. Ahogy olyan sokszor a történelem során, most is. Hova mégy? Minket magunkra hagysz?

De Jézus figyelmezteti tanítványait: kérdezzétek ezt meg az eredeti értelmében! Ne a szívetek szomorúságára figyeljetek, mert „boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”. Figyeljetek arra, hogy én hová megyek. Olyan tisztelettel mondja ki Jézus, hogy hová megy: „De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem”. Nem mondja ki Annak a nevét, Aki minden mozdulatunkban, minden gondolatunkban, minden sóhajunkban ott van. Kicsit feddőn, arra kéri a tanítványokat, hogy kérdezzenek rá. Erre kérdezzenek rá, és megnyílik a válaszban a kimondhatatlan titok. Kérdezzék meg szó szerint: „Hova mégy?” – és a válaszban nem mondhatnak majd mást, mint amit Tamás mondott: Én Uram és én Istenem!

Nehéz ezt elképzelni, de Jézus fizikai közelsége a tanítványok látását akadályozta. Míg Ő mellettük volt, a tanítványok képtelenek voltak a Szentlélekre odafigyelni. Néha el kell vegyen valamit tőlünk az Úr, hogy Őt magát látni megtanuljuk. Néha pont azt kell elvegye tőlünk, amit a legfontosabbnak tartottunk életünkben, amihez, akihez a legjobban ragaszkodtunk.

A tanítványoknak földi értelemben Mesterük volt éppen az, aki akadályozta őket a hitük fejlődésében. Most szomorúságnak, gyásznak néznek elébe, és Jézus erre készíti fel őket. Hogy ne veszítsenek ezzel, ne maradjanak árván, hanem megtanulják befogadni a „Pártfogót”, a Szentlélek ajándékát, Isten állandó jelenlétét és szeretetét.

 

De a Szentlélek érkezése nem lesz mindenkinek ilyen örömteli esemény. Erről is beszél Jézus. Emésztő tűz lesz azoknak, akik nem hisznek. Akik nem hisznek abban a Názáreti Jézusban, akit csodákkal és jelekkel, hatalommal szóló igehirdetéssel és tanítással igazolt az Isten.

„Leleplezi a világ előtt”… Rábizonyítja, tetten éri, elítéli a világot.

mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.” A világ nem tud a mennyei Atya titkára tekinteni, hanem vádakban, bíróságokban, pereskedésekben, ügyvédekben, ítéletben és végrehajtásban gondolkodik. Lehet így is értelmezni a világot – mondja Jézus. De akkor a Szentlélek érkezése is ezzel a „hermeneutikával”, értelmezéssel fogja a világot tetten érni.

Akkor a világ bűnét fogja leleplezni: az, hogy nem hisznek Jézus Krisztusban.

Ez a bűn. Nincs más bűn, nem is létezhet. Aki hisz Őbenne, az betölti a szeretet parancsát, az maradéktalanul megtartja a törvényt is. Úgy, hogy igazsága a farizeusok igazságát is messze felülmúlja. Aki pedig nem hisz, az olyan, mint a tájékozódási képességét vesztett ember, aki csak össze-vissza tapogatózik a világban, és minden mozdulatával összetör valamit, minden lépésével rátapos valamire, és maga is közelebb kerül valamiféle mély gödörhöz.

Az igazság az, amit az előbb jelentett ki a tanítványoknak: aki felül tud emelkedni a földi viszonyokon, aki fel tudja emelni szívét Ahhoz az Istenhez, aki minden értelemben megfoghatatlan, de akinek a hívő ember a tenyerén nyugszik, csak az tudja elviselni Jézus fizikai távolságát. Az igazság Isten jelenléte Szentlelke által.

E világ fejedelme… Léteznie kell egy hatalomnak, amelyik rákényszeríti az egész emberiséget, hogy bíróságokban, pereskedésekben és emberek kivégzésében lássa minden problémája végső megoldását. Különben hogyan történhetne meg, hogy ilyen összhangban, ilyen egységesen köveznek meg, küldenek a halálba azóta is ennyi embert, amikor valami problémát felfedeznek? A legegyszerűbb esetekben is megtörténik. Valahol szólnak, hogy valami gond van, nem működik megfelelően – és az első reakció az, hogy kirúgnak valakit. Miért?

Amikor eljön a Szentlélek, és betölti a tanítványok szívét, elkezdi felépíteni Istennek azt az Országát, ahol Urunk erejével befogadnak, életre keltenek, ahol helyrehoznak, gyógyítanak. Akár emberi kapcsolatokat, akár magát a földbe temetett, pusztulásnak indult testet.

E világ fejedelme pedig elveszíti hatalmát, mert az ő megoldásait többet nem alkalmazza senki.

Olyan jó volna, ha ki tudnánk állni abból a viharból, amiben mi is részei vagyunk a halált hozó erőknek, e világ fejedelmének birodalmából, és be tudnánk állni a Szentlélek áramlatába, a kegyelem, a szeretet, a békességteremtés, a leplezetlen igazság: Isten jelenlétének áramlatába.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr4014737975
Nincsenek hozzászólások.