Böjt - 25. nap.
2019. április 03. írta: hollócsillag

Böjt - 25. nap.

János 16,1-4a

2019. április 3.

1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. (János 16,1-4a)

Mit jelent megbotránkozni? Olyan, mintha egy gyönyörű, zamatos almát ennénk, és egyik harapásnál észrevennénk a kukacot. Olyan, mint sétálni a kellemes őszi erdőben, valami ág-szerű dologra rálépni, és kiderül, hogy az egy vipera.

Megbotránkozni annyi, mint megijedni valamitől, amiben bízunk, és életünket féltve elvetni azt. Mert másmilyen, mint aminek gondoltuk. Mert hordoz magában valami veszélyeset, mi pedig azt hittük, hogy teljesen ártalmatlan.

Megbotránkozni valaki viselkedése miatt, az szokott, akinek a rend, a fegyelem garantálja a biztonságérzetet. Az ilyen ember, ha látja a „rendbontást”, valakit, aki szabálytalanul mozdul, fenyegetve érzi magát. Mi történik, ha úgy lépi át a határokat ez a másik, hogy az nekem már rossz lesz? Mi történik, ha példát ad másoknak, és ők hiszik majd azt, hogy mindent lehet? Akinek a fegyelem garantálja a biztonságérzetét, az mindenfajta újítástól, frissítő ötlettől megrémül, az minden jobbító szándékon megbotránkozik. Az még a nevetést sem tudja elviselni, mert a nevetés mindig spontán, mindig kilép a megszokott mederből, és szokatlanságával teremt vidámságot.

Megbotránkozni lehet valakinek a sorsa fölött is. Amikor valakit megtámadnak, a többiek sokszor óvatosan visszahúzódnak, nehogy belekeveredjenek a konfliktusba. Egy nagyváros utcáin ezért lehet zavartalanul kirabolni, megverni a járókelőket, és senki sem fog a segítségükre sietni, mert nem akarnak belekeveredni a botrányba. Megbotránkoznak rajta, hogy „Milyenek vannak manapság!” – és távolról végignézik, hogy mi történik. Legtöbbször elhangzik, hogy „Minek ment oda?”, „Minek kellett kikezdeni vele, ha látta, hogy erősebb nála?”, valahogyan az áldozathibáztatás meg szokott jelenni. Mert az ember védi a maga integritását, védi azt az eszméjét, hogy „Ha én jó vagyok, engem nem érhet baj.” Ebből következik, hogy „Ha valakit baj ért, akkor biztosan hibázott valahol.”

Rosszabb esetben Isten ítéletét is belekeverik a botránkozásba, és egyenesen Isten nevében botránkoznak meg rajta. Milyen szomorú, amikor keresztyén gyülekezetek közösítenek ki maguk közül olyan embereket, akiket éppen a hitük miatt ért támadás.

Ettől akar megóvni a mai igeszakaszunk, Jézus szava, amit előre mondott tanítványainak. Gyakrabban fog ez veletek megtörténni, mint gondolnátok. Ne botránkozzatok rajta, hanem tekintsétek hitetek természetes velejárójának. Ne taszítsátok ki magatok közül az ilyeneket, hanem tiszteljétek őket, mint hitvallókat, bizonyságtevőket, mártírokat.

Ismerjük Jézus Krisztus életét, szenvedését, kereszthalálát. Ezért nem botránkozunk meg, hanem az Ő feltámadásába, szeretetébe, Lelke vezetésébe kapaszkodunk, és kitartunk egymás mellett, a nehéz időkben is.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr1614735775
Nincsenek hozzászólások.