Menjek húsvéti istentiszteletre?
2019. április 01. írta: hollócsillag

Menjek húsvéti istentiszteletre?

Mit csinálnak a reformátusok? - 3. rész

Kedves Vendégem!

Amikor elérkezik az óraátállítás ideje, olyankor megjelennek a boltokban a tonnás füstölt sonkák. És a csokinyuszik, csokitojások. Az iskolákban meggyűlik a gyerekek baja az ollóval, amikor a nyuszi fülét kell körbevágni... Egyszóval, jön a húsvét.

Mindeközben a reformátusok... Nos, erről szerettem volna ma írni, hogy mit csinálnak a reformátusok Húsvét idején.

Nem véletlenül írtam az óraátállításról, ugyanis a Húsvét időpontja is a nap-éj egyenlőséghez van kötve. Nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Idén nap-éj egyenlőség napján, vagyis március 21.-én volt egészen sajt alakú a hold. Tehát most meg kell várni a 4 hét múlva következő holdtöltét, ami egy pénteki napra fog esni, és az azután következő vasárnap lesz a Húsvét. Április 21. És 22. is. A Nagypéntek is ide tartozik, április 19.

Kicsit misztikus az időzítés, de ez még egyszerű ahhoz képest, amit Húsvétkor ünnepelünk. Nem sok köze van a tavaszhoz, vagy a természet újjáéledéséhez, de még a nyuszikhoz és a csokitojásokhoz sem.

Feltámadást ünnepelünk.

Jézus Krisztus feltámadását.

Jézus Krisztus meghalt (Nagypénteken), eltemették, és harmadnapon (Húsvét Vasárnap) feltámadt. Erre emlékezünk minden évben, az év egy kitüntetett napján.

Jézus Krisztus nem akárki volt, hanem a földre jött Isten, aki halálával is életet ajándékozott nekünk, és feltámadásával is erőt ad a világnak.

Ezért nem csak az Ő egykori halálát és feltámadását ünnepeljük, hanem a mi feltámadásunkat és örök életünket is, amit ezzel nekünk ajándékozott.

Azt kell mondjam, ez jó dolog. Érdemes valahogy részesedni ebben. Egy örök boldogság - halál, sírás és fájdalom nélkül, már olyasmi, amiért érdemes akár egy templomba is benézni. Hátha...?

Keressünk tehát egy szimpatikusnak tűnő református templomot valahol a közelben. Onnan lehet felismerni őket, hogy csillaggal vannak jelölve... nem kereszt, hanem csillag van a tetején. Nem Dávid-csillag. Akkor zsinagógák volnának, és zsidók járnának oda. Betlehemi csillag, ami Jézus születését jelezte az afféle pogányoknak, amilyen én is voltam, hogy tudjam, hová kell istentiszteletre menni. Egyébként pedig egészen olyanok, mint ahogy a templomok ki szoktak nézni. Vagy egészen másmilyenek, és csak a tábla jelzi, hogy "XYZ Református Egyházközség". A megszólaló harangok, és az ünneplőbe öltözött egyfelé igyekvő emberek alapján sejteni lehet, hogy jó helyen járunk. Általában honlapjuk is van, és a térképeken is fel vannak tüntetve, ha bizonytalanok vagyunk. Itt az istentisztelet időpontját is megtaláljuk. Érdemes 10-15 perccel korábban érkezni.

Ne ijedjünk meg a sok idegen embertől. A reformátusok nem arról híresek, hogy kultúrában, népszokásokban éljék meg a hitüket. Nem kell tehát attól tartani, hogy ha Húsvétkor egy templom felé vesszük az irányt, akkor valami különös öltözködést, szertartásokat, varázslatokat fogunk látni. Nincsenek különösebb elvárásaik sem velünk szemben egy református templomban, bátran beléphetünk idegenként is. Egy ilyen ünnepen a tömegben is jobban el tudunk vegyülni. Nincs semmi kockázata.

"Áldás, békesség!" a szokásos köszönési forma. A műveltebbek azt is tudják, hogy "Istené a dicsőség!" a helyes válasz erre. Nem kell letérdelni sem, és keresztet sem kell vetni. Nincs szenteltvíz sem, és szentségtartó szekrény sincs. Nem találunk örökmécsest sem, hogy jelezze jelen van-e Isten. Isten akkor van jelen egy református templomban, amikor istentisztelet van, vagy van ott valaki, aki gondol Rá. Praktikusan ezért úgy lépünk be, hogy gondoljunk Rá, és számoljunk a jelenlétével.

Mivel más teendőnk nincs, egyszerűen csak keressünk egy helyet valahol a padokban, ahol vélhetően nem fog sem a lelkész, sem valami fontos díszvendég ülni. (Mr. Bean jellegű embereknek: az orgonához se üljünk le eljátszani a Boci, boci tarkát, és a toronyba se menjünk fel meghúzni a harangot.)

Erről jut eszembe... A református templom legfontosabb része a szószék. Úgy érdemes leülni, hogy a szószéket jól lássuk, mert az istentisztelet legfontosabb részét, a prédikációt, hacsak valami akadálya nincsen, valószínűleg onnét fogja mondani a lelkész. A másik fontos berendezési tárgy valahol középen, az Úrasztala. Az Úr Asztala. Legfontosabb szerepe olyankor van, amikor Úrvacsoraosztás van, olyankor ide teszik a kenyeret és a kelyhet a borral. De Bibliát is találhatunk rajta, vagy váza virágot. Jelképesen már az asztal is hordoz valamit magában Isten jelenlétéből, ezért tisztelettel megyünk el mellette.

A templomba bárki bejöhet, a prédikációt bárki végighallgathatja, de Úrvacsorát kívülálló érdeklődőként semmiképp se vegyünk. Általában bent maradhatunk Úrvacsora alatt az istentiszteleten a többiekkel, fel is állunk velük együtt, amikor mondják a hitvallást, a kérdésekre a választ, de amikor kimennek egyenként az Úrasztalához, maradjunk a helyünkön. Egy sima, ünneptelen vasárnapon általában nincs is Úrvacsora. Húsvétkor szokott lenni általában, és a nagy ünnepeken.

Kényelmetlen lehet, hogy egy istentiszteleten többször énekelni is "kell". Mindenki előtt van egy kis fekete énekeskönyv, amit a lelkész felszólítására kinyitnak bizonyos sorszámú éneknél, és néhány kijelölt versszakot elénekelnek belőle. Idegenként ezzel egyelőre nem sok mindent tudunk kezdeni. Nem fogunk hangverseny minőségben előadott énekeket hallani, talán hamisnak is fogjuk hallani, amit mellettünk "művelnek", és mi talán meg sem merünk majd szólalni. Ez természetes. Nem kell énekelni elsőre. Ha van énekeskönyv a padokban, vagy valahol a bejáratnál, amiből mindenki vehet, akkor vegyünk egyet mi is, és olvassuk magunkban az ének szövegét. Ez kiegészíti, magyarázza a prédikációt és az ünnepet. Meglepően régi énekek vannak néha köztük, a régiségük miatt becsüljük őket, nem a művészi teljesítmény miatt. Sokszor még csak nem is a teológiai tisztaság miatt...

Az istentisztelet úgy kezdődik, hogy bejön a lelkész, mindenki feláll, mond egy köszöntést, általában valami ilyesmit: "Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."

Aztán ének, bibliaolvasás, imádság, prédikáció következik, összesen körülbelül 45 - 60 perc hosszan. Érdemes megtudni, hogy mennyire van hideg a templomban. Sokszor - még ma is, a 21. században - egyáltalán nem fűtik a templomot, és fagyban is képesek végigülni ezt az egy órát. Húsvétkor már elég meleg van ahhoz, hogy kabátban végig lehet ülni, különösebb sérülések nélkül. A Karácsony körültekintőbb felkészülést igényel.

A végén a lelkész megy ki először a templomból, megáll a kijáratnál, és egyenként mindenkivel kezet fog. Még mielőtt odaérünk hozzá, valahol a kijárat közelében lesz a persely, amibe szoktunk valamennyi pénzt dobni. Amennyi jólesik. A 0Ft azért illetlenségnek számít, de nem nézi senki, hogy mennyit dobtunk. Két okunk is lehet arra, hogy dobjunk a perselybe. Vagy Isten iránt érzek hálát, és Neki szeretnék adni a pénzemből, vagy pedig józan ésszel belátom, hogy a lelkésznek is élnie kell valamiből, és azért adok. Az államtól nem kap fizetést, úgyhogy nem érdemes irigyelni tőle, pláne, ha a prédikációban sikerült valami olyasmit mondania, aminek hasznát tudjuk venni.

Ha úgy érezzük, nem ez volt az utolsó eset, amikor templomba jöttünk, vagy úgy tűnik, érdemes volna a lelkésztől személyesen is kérdezni, akkor a kézfogás a legalkalmasabb pillanat, hogy bemutatkozzunk, érdeklődjünk, megkérdezzük, van-e ilyen kívülállóknak valamilyen külön alkalom.

És hét közben?

A református templomok általában nincsenek nyitva, csak olyankor, ha épp istentisztelet van benne. De mellette szokott állni a parókia (ez ilyen görög eredetű szó, ami annyit jelent, hogy ott lakik a lelkész). Ott szokott lenni egy tábla, amire telefonszám van írva, néhol ügyfélfogadási időt is ír, amikor keresni lehet. Nem jellemző a református gyülekezetekre, hogy csak úgy, minden cél nélkül, meditálni összegyűljenek. Végtelenül praktikusak, gyakorlatiasak, ezért nincsenek is kápolnák, útszéli keresztek, 0-24 imaközösségek. Ezért a lelkészeket sem úgy kell elképzelni mint egy szerzetest, akit bármelyik pillanatban megszólítasz, és akkor jön belőle a szentség és a misztika. Meg kell elégedni azokkal az időpontokkal és alkalmakkal, amik hivatalosan is meg vannak hirdetve. A többi mind az "egyéni kegyesség" területére tartozik, és szabadok vagyunk benne. Jó hír, hogy ugyanazt a szentséget, amit a templomban megélünk, szükség esetén egy szál Bibliával a kezünkben bárhol egy kis 2-3 fős közösségben is akár megteremthetjük.

Bátorságot kívánok az első lépésekhez!

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr6714731757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.