Böjt - 22. nap.
2019. március 30. írta: hollócsillag

Böjt - 22. nap.

János 15,1-8

2019. március 30.

1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (János 15,1-8)

Nehéz megértenünk, amit Urunk magyaráz nekünk. Azért mondja el többféleképpen. Először elmondja elméletben. Aztán példázattal. Még egyszer, ugyanazt. Hogy ne csak tudjuk, hanem higgyük is. És tegyük.

„Én vagyok az igazi szőlőtő” – mert kell lennie valami alapnak, amire egész életünk, az egész világ épül. A szőlőtő. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor tapintottam végig nagyszüleim udvarán a hatalmas szőlőlugas törzsét. Arra gondoltam ilyenkor, hogy milyen erős is ez, mennyi ágat, mennyi szőlőfürtöt el tud hordozni. Egy világ nyugszik ezen az öreg, ráncos, gyökérszerű törzsön. Mintha a déd-déd szüleim volnának, én pedig egy ágacska valahol a lugas tetején. Milyen furcsa a világ igazsága, hogy azt, amelyik a gyönyörű, csipkés leveleket hajtja, szeretjük, megbecsüljük, tiszteljük. Ezt az öreget meg itt, ezt olyan csúnyának tartjuk, legszívesebben kivágnánk. Az is eszembe jutott, úgy 5-6 évesen, hogy ha egy ágacskát levágnak valahol, akkor van még sok másik. Azok olyan könnyen újranőnek. De ha ezt elvágja valaki, véletlenül? Mert azt hiszi, egyik ág olyan, mint a másik? Mert egyforma sűrűséggel vannak az ágak, és nem gondolják végig, hogy vannak, akik fontosabbak? Akkor az egész lugas kiszárad. Akkor újabb 100-200 év kell neki, hogy ekkorára megnőjön. Akkor már nem lesz olyan gondos ember, mint dédapáink voltak, akik lugast ültetnek.

Van mennyei Atyánk, aki odafigyel erre a szőlőlugasra. Csak valamiféle dudva, vadhajtás vagyunk, amelyik belekeveredett a többiek hajtása közé? Van-e közünk az igazi szőlőtőhöz? Őhozzá tartozunk-e, vagy valahol másutt van a gyökerünk, csak összefonódtunk a szelíd ágakkal? Minket tisztít-e meg mennyei Atyánk, hogy még több gyümölcsöt teremhessünk, vagy tőlünk kell-e megtisztítania kertjét, mert Krisztushoz sehogyan sem akarunk tartozni?

Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.

Csak akkor. Ha az összes beszéde megmarad bennünk, ha engedjük, hogy az Ő beszédei átoltsanak bennünket az egyetlen igazi szőlőtőbe. Akkor kérünk, és adatik. Akkor Neki fogunk kérni, és az Atya dicsőségére. Ő pedig erőt ad, áldást ad, táplálni fog minket, és gyümölcsöt fogunk teremni. Életet valakinek, szeretetet, békességet. Mennyei Atyánk és Urunk, Jézus Krisztus dicsőségére. Akkor nem veszünk el, nem válunk száraz venyigévé, hanem élő Igévé leszünk a világban.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr3814728177
Nincsenek hozzászólások.