Böjt - 20. nap.
2019. március 28. írta: hollócsillag

Böjt - 20. nap.

János 14,22-24

2019. március 28.

22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? 23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. (János 14,22-24)

Néha arra gondolunk, jó volna, ha az Úristen odamenne AHHOZ az emberhez, aki naponta megkeseríti az életünket, és szemtől szembe elmondaná neki, amit mi talán évek, évtizedek óta próbálunk neki elmagyarázni. Ami elől évek, évtizedek óta menekülünk, amiért tűrünk, szenvedünk.

Ezek az emberek „a világ”. Júdás joggal kérdezi: Uram, itt van ez a másik tanítvány, aki az én nevemet viseli, és el akar árulni téged. Nem tudnád neki kijelenteni magadat? Akkor szeretne téged, akkor nem árulna el, akkor nem következne az az egész tragédia, amit sejtünk! Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?

Hiszen mi már ismerünk, szeretünk, tesszük, amit kérsz tőlünk. Nekünk igazán nem kell kijelentened magad, mi jó emberek vagyunk! Miért még mindig hozzánk beszélsz, miért nem annak a másiknak beszélsz végre a lelkére? Annyi gonoszságtól, annyi tragédiától lehetne megóvni a világot!

Hát nem akarod megmenteni a világot a bűntől? Miért nekünk akarod kijelenteni magadat?

De Jézus nem azért jött, hogy kényszerítse a világot. Nem akarja, hogy a gonosz ember olyasmit tegyen, ami idegen a lényétől. A szeretet maradjon szeretet, a gyűlölet maradjon gyűlölet. Ám legyen mindenkinek akarata szerint. Ő nem akar, Ő az ajtó előtt áll és zörget. Megvárja, ki nyit ajtót neki, és ki az, aki azt mondja, inkább a gonoszság szabadságára szavaz.

Ő tiszteli a mi értékrendünket, a mi preferenciánkat.

Aki szereti Őt – az nem csak gondolatban, érzéseiben szereti Őt – úgy is! – hanem cselekedeteiben is. Megtartja parancsolatait. Az szereti Istent, szereti embertársát, teljes szívvel. Akár úgy, hogy magának kevesebb marad, és a másiknak jut több. Akár úgy, hogy az életét is adja barátaiért.

És akkor az Ige magától megérkezik hozzá. Az engedelmesség nyitja az ajtót, amin Urunk beléphet. Igaz, hogy az Ő Lelke tesz engedelmessé, magunktól még csak az első lépést sem tudnánk megtenni. Ő zörget, és mi halljuk a zörgetést, erre válaszolunk.

És akkor belép. A világ Megváltója, a mi Urunk, Jézus Krisztus a mi életünkbe, és a Teremtő, Mindenható Isten – és nálunk marad.

Nem kell ennél több. Sőt, már most hálásak vagyunk, hogy Ők nálunk vannak, Szent Lelkük által. Ő tart meg minket ebben a felforgatott világban, ahol még nem lehet mindenkihez szólni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hollocsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr2614720853
Nincsenek hozzászólások.